Cili szépen menedzseli az oldalt.

Élménybeszámolókkal, a zenei nevelésről, szakmai ajánlással, zenebölcsis foglalkozásokon készült fotók, videók, meglepetés mondókák.

A zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni.

Eszmefuttatásom a foglakkozásokról.:)

A baba a fogantatástól ritmikus mozgásunkat érzékeli, közvetlen közelről hallja szívverésünk, később a külvilág hangjait is felfogja, megkülönbözteti.

Életünk szerves része a ritmus, legyen az a természeté, (évszakok egymásutánisága, éjszakák és nappalok váltakozása) vagy tevékenységeinké (lépés, futás).

Az énekek, mondókák, versek hangzása, ritmusa elengedhetetlen a gyermekek egészséges fejlődéséhez.

A zenebölcsi foglalkozásokon mondókákkal, énekekkel, versikékkel kísérjük a mozgásokat.

Mindez a babák beszédkészségének, ritmusérzékének és zenei hallásának fejlesztésére szolgál. Jótékony hatással van a beszédfejlődésre, mozgáskoordinációra, a későbbi tanulási zavarok kialakulásának lehetőségét csökkenti.

Jól érzékelhető, hogy az eleinte bátortalan picikből egyre nyitottabb kisgyerek válik, aki barátkozik, kezdeményez.

A szülők nyomon követhetik a kisgyermek fejlődését, örömmel tölti el őket, hogy minőségi időt töltenek a gyermekkel.

Menet közben az anyukák repertoárja is frissül, bővül, így a későbbiekben otthon is „elővehetők  a tarsolyból” a játékok.

Nem is beszélve arról az élményről, amikor maga a baba jelzi, mutogatja, csiviteli, mit is szeretne játszani. A szülő jelenlététől is erősödve, biztonságban érezve magukat a babák rendszeresen járnak egy és ugyanazon közösségbe. Ez megkönnyíti számukra a későbbi bölcsis, ovis beilleszkedést

Azon gondolkodom Nektek is újdonságot jelentenek-e azok a dalok, mondókák, amiket mi a zenebölcsis foglalkozásokon tanulunk.
Itt egy másik, jelenlegi kedvencük részlete.
Ezen lemérhető, hogy az anyukák is jól meg vannak mozgatva:) A gyereket nem csak zeneileg neveljük, hanem a fizikai aktivitásra is:)

2008. március 10.

Kicsit borús idő volt, így a napocskacsalogatóval kezdtük.
Kicsik és nagyok egyaránt szépen mutogatták és próbálták a mondókát mondani utánunk.

Igen, kicsik és nagyok.
Mert most igazán szépen lehetett látni, egy foglalkozás hogyan szólhat egyszerre a 8 hónaposnak és a majdnem 3 évesnek is.

 A kicsik anyukájuk karján figyeltek. A nagyok ovis módon keresték egymás társaságát.

Aztán a játékok, mondókák után szokás szerint jeleztek, letelt az idő:)
Videó is lesz.

Ez egy videó:)


Természetesen  a résztvevők írásbeli beleegyezésével.

Ezeket a képeket 2007. május 21-én készítettük még a régi helyszínen.

Fenekelünk:) Nem is!

Patkolunk, de sorra vesszük a baba két tenyerét, talpát, majd a fenekét is megpaskoljuk.

Nem szoktak tiltakozni:)

A nagyobbak inkább azt kedvelik, ha ők tapsikolhatnak az anyu tenyerébe, talpára.

 

 

 

 

Ha arányaiban nem is tökéletesek a képek,  a lényeg látszik.

Már nem emlékszem, mit játszottunk itt, de látszik, hogy babám feszülten figyel:)

A foglalkozások végén mindig van valamennyi "szabad" játék. Ami tulajdonképp a zenei nevelés része lenne.

Ilyenkor Cili előveszi a bőröndöt, amiben mindenféle hangszer található.

A cél, hogy ilyenkor a baba és mama kicsit együtt játszon, zenéljen, a közös muzsikálás öröme legyen az övék.

Nos, bármennyire is nemes a cél, ez nem mindig jön össze. Látszik, Fanni is inkább maga próbálkozik.

Valószínűleg a helyszínváltozás még nem tudatosult mindenkiben, vagy sokan úgy gondolják, már kinőtték.

Mindenesetre ma és a múlt héten is kevesebben voltunk, mint általában a régi helyen.

Napsütés, jókedv, a kicsik tele energiával, mi pedig jókedvvel.

Ma az volt nagyon feltűnő, ahogy jelezték, márpedig letelt a 25-30 perc. mert ennek a korosztálynak ennyi foglalkozás, főleg ilyen intenzíven, mondókákkal, dalokkal és mozgással pont elég.

Kicsit rádolgoztunk a  finom mozgásokra. Ha még két percig kell csiripelést mutogatni, tuti görcsöt kapunk:)

Addig viszont nagyon  helyesek voltak, a nagyobbak ovis módon "próbálták" egymást, a kicsik csak néztek nagyokat, ugyan mit csinál itt anya? Miért viselkedik úgy, mint egy gyerek?
És ez a néni mit akar? Mit bohóckodik? Én a szemüveges néniket nem ilyennek ismerem!

Nagyon édesek voltak.

Ma is megyünk zenebölcsibe.

Egy kisvárosba járunk, a buszközlekedés elég jó.

Korábban egy civil szervezet székhelye adott otthont a foglalkozásoknak.

Addig, míg egy kedves barátnőm tudott minket autóval vinni, nagyon kényelmes volt.

Így a 2006-2007-es évadot becsülettel teljesítettük:)

Idén nehezebb volt a dolgunk annyiból, hogy az ismerősünknek még nyáron babái születtek, így érthető módon ők most nem járnak zenebölcsibe.

Így amint beköszöntött a tél, a sok ruhás szezon, a hó, kimaradtak a  foglalkozások.
Busz van, de a megállótól elég sokat kellett gyalogolni. Csizmában, hidegben, hóban nem igazán működött, nem értünk le időben.

A helyszín megváltozott.

A zenebölcsis foglalkozások új helye a zeneiskolában van, egy fényes, kellemes emeleti "tanteremben".

Valahogy sokkal méltóbbnak érzem a foglalkozásokat itt tartani.
Ha már az a lényeg, hogy a gyerekek zenei nevelése is időben elkezdődjék.

A foglalkozásokat egy olyan szakember vezeti, akit hobbimon keresztül ismertem meg, korábban.
Aztán egy 2006-os nyári összejövetel alkalmával mesélt nekem az ő babáknak-mamáknak szóló foglalkozásairól.