A zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni.
Eszmefuttatásom a foglakkozásokról.:)
A baba a fogantatástól ritmikus mozgásunkat érzékeli, közvetlen közelről hallja szívverésünk, később a külvilág hangjait is felfogja, megkülönbözteti.
Életünk szerves része a ritmus, legyen az a természeté, (évszakok egymásutánisága, éjszakák és nappalok váltakozása) vagy tevékenységeinké (lépés, futás).
Az énekek, mondókák, versek hangzása, ritmusa elengedhetetlen a gyermekek egészséges fejlődéséhez.
A zenebölcsi foglalkozásokon mondókákkal, énekekkel, versikékkel kísérjük a mozgásokat.
Mindez a babák beszédkészségének, ritmusérzékének és zenei hallásának fejlesztésére szolgál. Jótékony hatással van a beszédfejlődésre, mozgáskoordinációra, a későbbi tanulási zavarok kialakulásának lehetőségét csökkenti.
Jól érzékelhető, hogy az eleinte bátortalan picikből egyre nyitottabb kisgyerek válik, aki barátkozik, kezdeményez.
A szülők nyomon követhetik a kisgyermek fejlődését, örömmel tölti el őket, hogy minőségi időt töltenek a gyermekkel.
Menet közben az anyukák repertoárja is frissül, bővül, így a későbbiekben otthon is „elővehetők a tarsolyból” a játékok.
Nem is beszélve arról az élményről, amikor maga a baba jelzi, mutogatja, csiviteli, mit is szeretne játszani. A szülő jelenlététől is erősödve, biztonságban érezve magukat a babák rendszeresen járnak egy és ugyanazon közösségbe. Ez megkönnyíti számukra a későbbi bölcsis, ovis beilleszkedést
